Lackfi János ajánlója
Négy hinta, fel-le, fel-le. Négy női sors, kettő mai, kettő pedig évszázadokkal korábbi.
Hogyan fonódnak össze a sorsok?
Hogyan gyötri és szereti, rángatja földre és röpteti égbe egymást anya és lánya?
Össze vagyunk kötözve egymással mi, emberek, életre-halálra?
És kinek jut élet, kinek halál?
Magunkat áldozzuk fel vagy a másikat?
Mindannyiunk életében előkerülő kérdések, és most élesben robbannak, a színpadon.
Két kortársunk, akik egyáltalán nem szentek. És két szent a múltból, akik egyáltalán nem szenteskednek.
Nagyon is szenvedő, szenvedélyes emberek. Hogy mit keresnek a színpadon? Talán ez is kiderül.
A Vilmos-díjat elnyert Hinták című dráma egy zsámbéki idős asszony történetén alapul, és bizonyíték arra, hogy a „valóság sokszor nem valóságszerű”. Lackfi János darabjának éppen az adja a különlegességét, hogy a súlyos, de mindennapos tragédiákat összesűrítő anya-lánya történetet egybeszövi Avilai Nagy Szent Teréz és Lisieux-i Kis Szent Teréz legendájával. A két szálat a hintamotívum, a földhöz kötöttség és a repülni vágyás szimbóluma köti össze.
A színdarab remek lehetőség két kitűnő színésznőnek - Peremartoni Krisztina, Soltész Bözse - hogy ebben a látszólag banális anya-lány történetben, naivan kis emberként rátaláljanak a születés és halál közt feszülő élet legfontosabb titkára. A belenyugvó megértés, a döntéseink és azok következményei csak látszólag vannak a mi kezünkben.
A Hinták a lét misztikájáról szól, metafizikus dolgokról beszél. Arról, hogy választhatunk-e a létezés és nem létezés között. Arról, hogy nálunk van-e döntés. Arról, hogy van-e jogunk dönteni.
